Kedves Flóra!
Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában. Számomra csak egy csoda lehetséges és azt meg is teszem. Tudom, hogy szeretett, tudta, hogy szeretem. A többi nem rajtunk múlott. "Aztán mit sírsz, ha sorsunk írva van már!" - ezt Kosztolányi írta. Csókolom a kezét és sok barátsággal, szeretettel üdvözlöm. Köszönjük az almákat, én is ettem belőlük, jóllehet a gyerekeknek küldte s én bizony nem is kérem tőlük, csak elvettem egyet.
A.
Ui. Kérem, vasárnap ne jöjjön.
Lackfi János
Elorzó
Nem lophatom el senkitől.
Ellopom hát mindenkitől.
Lestem szavakat, szájsarkot, fület,
Lestem másokat, szívtam vérüket.
Loptam a titkot, mely nem is titok,
Csak annyi, hogy vagytok és vagyok.
Nem vagyok cowboy, sem istenkirály,
Sem hódító, sem punk sem crazy guy.
Meg hogy íme, összetéveszthetetlen
Mindenki mással minden egyes ember.
Homlokránc, botlás, furcsa selypítés,
Mely felismerni őket segít és
Rámutathattok: ez az, te így élsz!
Nem lophatom el senkitől
Ellopom hát, mindegy kitől.
Mindenkitől ellopok valamit,
S lopott holmim engem is alakít.
Egyiktől azt, hogy csipkedő ujjacskák
Feljebb húzzák a lecsúszott harisnyát.
A másiktól, hogy bámul semmibe,
Arcát derű vagy felhő lengi be.
Nem lophatom el senkitől,
Ellopom hát mindenkitől.
A harmadik meg úgy gyurmázza arcát,
Mintha karcolná belé belső harcát.
Gyermekkoromtól kértem Istenem,
Hogy adjon markáns arcot is nekem.
S ő biztatott, hogy zsiványul trükközve
A lét titkát nyugodtan lopjam össze.
Hagyta, hogy mohó malacka legyek,
Gyűltek fejembe megfigyelés hegyek.
Nem lophattam el senkitől,
Elloptam hát mindenkitől.
Loptam lézerszemét annak, aki kegyetlen.
Tobzódtam is a sajgó részletekben.
Loptam gyönyörben megremegő szájat,
Lenőtt körömmel vakargatott hájat.
Kémleltem, hogy hogy hadar eszehagyott,
Ámultam, én miért nem ilyen vagyok.
Sok részletből összeloptam magam.
Vagyok, ki vagyok, nincs saját szavam.
Idegenektől vagyont örököltem,
Énjeim járnak-kelnek énköröttem.
Nem lophattam el senkitől,
Elloptam hát mindenkitől.
Loptam féloldalas szemöldök-emelést,
S hogy hogyan üssek padlóba kést.
Loptam szavakat, lopni élvezet,
Loptam keserűt, sósa, édeset.
Olyanokat, hogy tánti, mámi, néni,
CSincsilla,konkoly, hóbelevanc, knédli.
Csörgőim ezek, felkapm őket random,
Csillivilli vagy altwien lesz a hangom.
Kupacnyi csórt holmi közt fulladozva
Fogalmam sincs, hogy melyiküket ki hozta.
Szeretnék mondani valami sajátot,
De nem tudok mást, kavarom e salátát.
Bár sok habos dísz meg sztori alatt
Valami belőlem, tudom megmaradt.
Ha más nem, hát az áldott ámulás.
Mellyel ráeszméltem,
Mennyire másképp él bárki más.
S amit nem lophattam el senkitől,
Elloptam hát mindenkitől.
Forrás: Lackfi János, Vörös István . Szilágyi Örzébet e-mailjét megírta
Sietek, pár percem van, De nem azért, ahogy gondolod-csend és figyelem van, mosoly az ajkakon, nem volt egy hangos szó. Pár nap múlva a családom lemegy a Balaton mellé. én Pesten maradok.
Valami úgy dagad bennem, úgy ugrál a mellemben, én nem tudom, hogy beszéljek, úgy szégyellem magam - én eddig író-voltam, ha írtam, levelet is, mindig komponáltam, vigyáztam, most mintha a Te kezed vezetné a tollam - olyan furcsa ez, nézd a stílusod! Nem érzed? Talán még az írásom is hasonlít a Tiédhez.
Rettenetesen szeretlek, mit szólsz hozzá? Mint a mennydörgős mennykő, úgy vágott főbe az a furcsa lehetetlen feltevés, hogy talán...talán... Te is-
Rémes. Hm? Mi?
Hogy mi lesz?
Az elejét látom. Csak a közepét nem látom, a végét is látom. Iskolában fogják tanítani a mi dolgunkat fiam, az a gyanúm. Érettségi tétel leszünk.
"Kérem, Schwarz beszéljen valamit K és G ... legendás ügyéről. Hát kérem. Talán a bécsi levélből valamit."
Hopp - vigyázni kell. Te drága.
Mitől görbült le a szád? Hű vagyok
K
Forrás: Nyárí Krisztián: írjál és szeressél, 125 szerelmes levél és történet
