Sietek, pár percem van, De nem azért, ahogy gondolod-csend és figyelem van, mosoly az ajkakon, nem volt egy hangos szó. Pár nap múlva a családom lemegy a Balaton mellé. én Pesten maradok.

Valami úgy dagad bennem, úgy ugrál a mellemben, én nem tudom, hogy beszéljek, úgy szégyellem magam - én eddig író-voltam, ha írtam, levelet is, mindig komponáltam, vigyáztam, most mintha a Te kezed vezetné a tollam - olyan furcsa ez, nézd a stílusod! Nem érzed? Talán még az írásom is hasonlít a Tiédhez.

Rettenetesen szeretlek, mit szólsz hozzá? Mint a mennydörgős mennykő, úgy vágott főbe az a furcsa lehetetlen feltevés, hogy talán...talán... Te is-

Rémes. Hm? Mi?

Hogy mi lesz?

Az elejét látom. Csak a közepét nem látom, a végét is látom. Iskolában fogják tanítani a mi dolgunkat fiam, az a gyanúm. Érettségi tétel leszünk.

"Kérem, Schwarz beszéljen valamit K és G ... legendás ügyéről. Hát kérem. Talán a bécsi levélből valamit."

Hopp - vigyázni kell. Te drága.

Mitől görbült le a szád? Hű vagyok

K

Forrás: Nyárí Krisztián: írjál és szeressél, 125 szerelmes levél és történet