Lackfi János

Nem tudhatom

Nem tudhatom, a Star Warsba mit gondol bele más,

nekem gyermekkorom e csillagoktól ragyás

kis bóvli, messzeringó űrkosz bugyutasága.

Ezen ámultam én, kiscsóka, szám kitátva,

s holtombam is talán bevillan ez a film.

Sivatagi táj. Képembe néha adrenalin-

pörgető pillantással Leila bambul bele,

úgy izgatott, két oldalt mért tárcsás a feje!

Tudtam, hogy összejönnek, a Luke fiú meg ő,

ami csak félsiker, nem én vagyok a nyerő.

Gépen szálltak fölébe annak, mi stúdió,

s a gép vacak doboz volt, vaknak is látható.

Mit rejtett az egész, hogy mégis oly lelkesen

ámultunk az üreske kis űr-történeten?

Tán Darth Veder maszkjában lappangott a titok,

zihált és szörcsögött, arctalan, pampogott,

s galaxisszerte munkát nem végzett senki sem.

lőttek futottak, hittek, hogy én majd elhiszem,

hogy minden puztítandó, s aki nem öl odavész.

nincs idő termelgetni, meg aztán csenevész,

béna fickó, kinek puskája nem köp tüzet,

a legmenőbb meg kardot ránt, le nem lőheted.

És ott a légmotor, megy fatörzsek közt suhan,

szédülsz, micsoda kattant, olajozott roham....

Hát ki nem akart volna oxigéncsónakán

ringni semmiségben, mint legnagyobb vagány?

Volt vasrobot meg szőrmók, rücskös varangypofa,

és küldetés, megmentett világ, prófécia.

kis kölnimaradékkal hígitott bölcsesség,

új bűnök, régi vétkek, meg zordon-bordon ég.

Leesett állú kölkök, tátogok bűntetlen,

ami szupermarketben mennyi jövő terem,

s le is árazzák néha, sötét mozikban ontják,

csillogó cuccok és páncélok, Leia kontyát

feledni, hogy lehetne, s ezt a zsibvásár, ember!

Boríts el, Darth Vader most, éjszínű köpenyeddel!

Forrás: Lackfi János, Vörös István: Szilágyi Örzsébet e-mailjét megírta